Alain Laboile, a fotográfus és hatszoros édesapa úgy döntött, ha már saját gyerekkorát nem tudja visszahozni, legalább gyermekeiét örökíti meg olyformán, hogy az teljességgel időtlen legyen. A fekete-fehér fotósorozattal az apuka célja az volt, hogy bárkinek, aki a képeket nézegeti, az legyen a benyomása, hogy a saját gyermekkora lett megörökítve.
A képeket elnézve a Jamie és a csodalámpa című régi-régi rajzfilm jutott eszembe, amiben egy kisfiú, minden este lefekvés után zseblámpája segítségével felkereste Kakukkiát, egy sehol sincs képzeletbeli világot, ahol bármi megtörténhetett. Most, sok-sok évvel a gyerekévek után szeretném újra bebarangolni ezt a rajtett, ártatlan világot, ahova a fotós kalauzol el bennünket.
Érdekes, hogy a képek készítője eredetileg szobrásznak tanult, s csak később vett kamerát a kezébe. Ám talán eredeti szakmája miatt lettek ennyire tapinthatók a gyermekeiről készült fotói, a művész - azon túl, hogy láthatóan rajong a srácaiért - szinte eggyé válik a fényképezőgépével a munkája során. Forrás.
