A sarki fény néven ismert jelenség emberemlékezet óta nyűgözi le mindazokat, akiknek szerencséjük van meglátni. A beszámolók szerint életre szóló élmény, s mindenki írja fel a bakancslistájára, mert legalább egyszer látni kell élőben ezt az égi tüneményt.
A sarki fényt a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe kerülő, jórészt a Napunktól származó töltött részecskék idézik elő. A részecskéket a Föld mágneses mezeje nagyrészt eltéríti, azonban a mágneses pólusok körül, tehát az észak-déli tartományban, be tudnak jutni a légkörbe, ahol ütköznek a légkör atomjaival, ami káprázatos fénykisugárzást eredményez.
Északi fény Kanadában, a roppant
fenyők felett (fotó)
Bár a jelenség jellemzően messze fent északon, illetve lent délen fordul elő, egyes kirívó esetekben kiterjedt az északi félgömb igen nagy területére is. Az 1872 február 4-én és 1882 október 2-án észlelt északi fény olyan hatalmas volt, hogy Közép-Európa egén is láthatóvá vált.
S még mielőtt elmerülnénk a csodálatos képekben, egy nagyon helyes “tudományos” magyarázat a sarki fény létrejöttére Edmond Halley brit csillagásztól, aki a 17. század végén figyelte meg a jelenséget (s nem mellékesen később róla nevezték el a Halley-üstököst). “Feltételezhető, hogy a Föld gyomrában valamilyen fényes (esetleg foszforos) anyag található, ami az északi sarkon valami ismeretlen úton kifolyik, az Egyenlítő felé elszéled, majd a déli sarkon összeszedi magát és visszafolyik a Földbe.”
Alaska csodálatos ege (fotó)
Felragyog a zöld fény Kanada
felett (fotó)
Norvégia lenyűgöző égboltja
(fotó)
Egy csodás légköri képződmény
ismét Kanada felett (fotó)
David Cartier természetfotós
fantasztikus képe (fotó)
…és egy újabb varázslat David
Cartiertől (fotó)
A sarki fény felülről, az űrből
nézve (fotó)
