Hogy mi késztet arra - eredeti élőhelyüket tekintve - akár több ezer kilométerre előforduló állatokat, hogy életre szóló barátságot kössenek egymással, azt nehéz megfejteni. Tény azonban, hogy - mint látni fogjuk - sem a méret, sem a vérszomj nem akadály ezen kapcsolatok kialakulása során.
Érdekes, hogy eredeti ragadózó ösztöneiket teljesen levetkőző oroszlánok, gepárdok, tigrisek képesek arra, hogy szoros köteléket alakítsanak ki más fajok egyedeivel. Elképzelhető, hogy itt az ideje, annak, hogy mi emberek átértékeljük a kutya-macska barátság gondolatát, és másként tekintsünk ezekre az állatokra.
Talán nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat azt feltételezni, hogy az állatoknak is igénye van a társadalmi kapcsolatok kiépítésére, az egyedüllét elkerülésére, az érzéseik kinyilvánítására. Aki szerint pedig például egy oroszlánt kizárólag a lét- és a fajfenntartás ösztönöz, az nézze meg az alábbi képeket.
1. Manni, a vadmalac és Candy, a
kutyakölyök. Mannit, az elárvult kis vaddisznót,
Délnyugat-Németországban találták. A kölyök azonnal barátra lelt
Candy, a kiskutya személyében. (fotó)
2. Anjana, a csimpánz és barátja, a fehér tigris kölyök. A kis csíkos ragadozó anyja egy viharban pusztult el. Az állatot befogadták, s Anjanában új anyára is lelt. (fotó)
3. Bea, a zsiráf és Vilma, a strucc. A két jóbarát egy
parkban él az USÁ-ban, s szinte el sem tudják képzelni a
hétköznapjaikat egymás társasága nélkül.
(fotó)
4. Róka és macska barátsága. A furcsa párt egy tó partján fedezték fel helyi halászok Törökországban. Azonkívül, hogy nagyon játékosak, sajnos többet nemigazán tudni róluk. (fotó)
5. Milo, a tacskó és Bonedigger, az oroszlán. A kis tacskót még kölyökkorában fogadta barátjává az állatok királya, azonban öt évvel később, s néhány kilóval nehezebben még mindig elválaszthatatlannak tűnnek. (fotó)
